Kártyajátékkal a tanárok hivatásáért

A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (Matehetsz) kiadásában jelent meg egy, a maga nemében egyedülálló eszköz a köznevelés munkatársai számára. A Hivatásunk a tanítás! és a Hivatásunk az óvoda! című, 177 kártyát tartalmazó csomagot elsősorban óvodai és iskolai nevelőközösségeknek fejlesztették ki. Beszélgetős, önreflexiós játékra használhatók, elősegítik a tartalmas szakmai beszélgetéseket, a tapasztalatcserét – mondja Bajor Péter, a Matehetsz elnöke, egyben a játék fejlesztője. A Hivatásom a tanítás! és a Hivatásom az óvoda! nevet viselő, 77 lapos csomagot pedig egyéni vagy néhány fős, szakmai tükörként való használatra javasolják.  Meggyőződésük, hogy a kártyák használata az egyéni szakmai célok mellett a nevelőtestületek és nevelőközösségek munkájára, együttműködésére is jótékony hatással lehet.

A különböző területen dolgozó segítő szakemberek (pszichológusok, pszichoterapeuták, coachok, karriertanácsadók, trénerek) a segítő tevékenységük során gyakran használnak képeket vagy szövegeket tartalmazó kártyákat, amelyekkel segítik a kliens egyéni problémamegoldását, önfeltárását, vagy támogatják a kitűzött fejlesztési célokat – ismerteti a módszer tágabb szakmai összefüggéseit Páskuné Kiss Judit pszichológus, a Debreceni Egyetem egyetemi docense. A használatban lévő kártyák, illetve a rajtuk lévő „ingerek” – képek vagy más vizuális benyomások, szavak, mondatok, kérdések, állítások, befejezetlen mondatok formájában – jelentősen különböznek egymástól abban, hogy milyen mértékben formálhatják a résztvevők válaszait, terelik a gondolatokat egy meghatározott irányba, vagy ellenkezőleg: nagy szabadságot adnak a résztvevők önkifejezéséhez. Az ingertől függően változik a válaszadás tudatossága is; minél kevésbé strukturált egy inger, annál inkább mozgósítja a fantáziát, felszabadítja a kreativitást: mit lát bele, hogyan reagál a személy? A szavak mint hívóingerek általában a tudat számára jobban hozzáférhető válaszokat engednek meg, a képi anyagok pedig sokszor a tudattalan tartalmak megmozgatását, előhívását szolgálják. Többértelmű ingerek esetén az egyéni látásmódok közötti különbségek drámaiak és meglepők, csoportos használat esetén tanulságosak lehetnek – állapítja meg a Matehetsz pszichológus szakmai partnere.

Négy nagy munkaterületet vesz górcső alá a kártya – mondja Bajor Péter. Az egyik a pedagógus és a diákok, tanulók kapcsolata, vagyis: mi történik az oktatás-nevelés folyamatában? A másik nagy munkaterületen az intézményi együttműködést célzó kérdések sorakoznak. A harmadik terület a pedagógus és a szülők kapcsolatát igyekszik fölgöngyölíteni. Az óvodai időszakban a pedagógusnak sokat kell kooperálnia a szülővel, aztán ahogyan halad előre a gyermek az évfolyamokban, ez az együttműködés egyre kevésbé meghatározó, de még a középiskolában is szükséges, hogy a tanár szót értsen a szülőkkel. A negyedik nagy terület a pedagógus szakmai felkészültsége, egyfajta önfejlesztése vagy önmenedzsmentje a pályán.

A pedagógusi készségek közül a pszichológiában általában négyet tekintenek kiemelten fontosnak: az érzelemkezelés, az együttműködés, a kommunikáció és az önmenedzselés képességét – foglalja össze Páskuné Kiss Judit. A kártyák valamilyen formában mindegyik területen segítik az ön­reflexiót az óvónők, tanítók és tanárok számára.

„Van-e olyan mondatod, amit a ballagás után vagy későbbi osztálytalálkozókon rendre felemlegetnek a tanítványaid?”; „Mi tesz boldoggá a tanórán? Mondj konkrét példát!”; „Vajon a kollégáid mit gondolnak a te nevelőtestületi megnyilvánulásaidról? Beszélj a nevükben magadról!” – ehhez hasonló kérdésekre kell válaszokat adni a kártyajáték során. A pedagógus azt is beismerheti egy kártya nyomán megfogalmazott feleletében, ha valamiért irigykedett valaha egy diákjára.

Az élmények ilyen felidézése lehetőséget ad utólagos valóságvizsgálatra, az érzelmek ismételt átélésére és csoportban való feldolgozására. A pedagógusok közötti csoportmunka a személyközi viszonyok magasabb szintre emelésével végül is az egész intézményi kultúrát javíthatja – szögezi le a Debreceni Egyetem pszichológus kutatója. A pedagógus önismereti munkája által kedvezően változó óvodai, iskolai környezet pedig jelentős védőhatást gyakorolhat az egyik legnagyobb fenyegetésként azonosított túlterheléssel, kiégéssel szemben. Az ilyen és ehhez hasonló szakmai beszélgetésekre, együttlétekre egy tantestületben vagy óvodai közösségben időt és energiát kell szánni. Az önfejlesztésben való hit, a kölcsönös bizalom és a legtágabb értelemben vett együttműködés, beleértve az egymásra odafigyelést, az ítélkezésmentes meghallgatást, az empatikus hozzáállást és az őszinteséget, közösségteremtő erővel bír.

S hogy e kártyák miként kapcsolódnak a tehetséges tanulók segítéséhez? A tehetséggondozás a pedagógus alapos szakmai és mentális fölkészültségével kezdődik – vallja Bajor Péter. Ha egy tanár nem áll készen arra, hogy egy tehetséges fiatalnak empatikusan, toleránsan, szakmailag és érzelmileg egyaránt harmonikus állapotban segítsen, akkor aligha fog eredményt elérni. A kártyajátékot, mely e célokat kívánja szolgálni, a Miskolci Egyetemen már alkalmazzák a köznevelésivezető-képzés egy területén, s a fejlesztő reményei szerint helyet kaphat majd a pedagógusképzés egyéb szintjein is.

Nyitókép és képek: Mandiner-archív